Annyi pozitív megerősítést kapok akarva akaratlanul, ha szóbahozom az informatikus vs. kőműves/autófényező/asztalos/stb. örök kérdést, hogy kezdek elgondolkodni. Drága szüleink azzal indítottak útnak, hogy tanulj fiam, mert különben nem lesz belőled semmi! Tanulni-tanulni-tanulni! Gondolom ismerős. A probléma az, hogy a mi szakmánkban sosem ér véget a tanulás, aránytalanul sokat kell foglalkozni a szakmai dolgokkal és ez teljesen a szabadidő rovására megy. Ez nem lenne baj, ha valaki megfizetné. Vagy legalább elismerné. Vagy ne kérdőjelezné meg. Felelősség az van dögivel, teljesen mindegy, hogy fejleszt az ember vagy üzemeltet. Az üzemeltetés néha belülről is viccnek néz ki, ezt elismerem. De sajnos senki nem látja a folyamatot. Emlékszem még amikor szinte napi 10-14 órákat dolgoztunk és gyakorlatilag nem volt éveken keresztül hétvégénk sem. Senki nem törte össze magát, hogy hogyan tudná ezt meghálálni esetleg kifizetni. Nem is érdekel. És hálából év végén megkapta az ember a jellemzésében, hogy lusta-mindig elkésik-nehezen vehető rá a túlórára :D Lusta, mert egész éjjel dolgozott, elkésik mert egész éjjel dolgozott, nem akar túlórázni mert egész héten minden éjjel dolgozott. De ezt senki nem akarta észrevenni. Az üzemeltetés csak akkor látványos, ha megáll valami és a droidok jajveszékelve futkosnak össze-vissza. Ezt szeretem nézni. Aki a legjobban kétségbe van esve azt kell a leginkább megijeszteni. Szeretem a jól bejáratott helyeken forgatni a kést.
Nem nézem le a többi szakmát, de azt látom, hogy egy kőműves/fényező/gipszkartonos/autóvillamossági szerelő/stb... a mai világban 100x jobban meg van becsülve mint mi és nem csak erkölcsileg.